A szleng a nyelv élő, dinamikus része, amely tükrözi a társadalmi csoportok kreativitását és kommunikációs igényeit. Segít az identitás kifejezésében, a csoporthoz tartozás jelzésében, ugyanakkor folyamatosan változik az idővel és a közösségek fejlődésével.
Nyelvi eszközök
A szleng leggyakoribb nyelvi eszközei, amikor a bázisnyelv alapján hibás, illetve rövidített szavakat hoznak létre, valamint szándékosan használja a nyelvhelyességi hibákat. Ezen kívül az idegen szavak használatba vétele, illetve azok elkorcsosítása is jellemző.
Kialakulása
A szleng kialakulásának több magyarázata is létezik nyelvészek és szociológusok részéről. A legalapvetőbb magyarázat a régi vásárvárosokra vezeti vissza a szleng kialakulását, ahol sokféle nép találkozott egymással, így a mesterségek függőségi viszonyából alakult ki először, majd a városi élet részévé vált. A másik vélekedés szerint a szleng kialakulása nem nyelvészeti, sokkal inkább szociálpszichológiai jelenség, mely szerint az azonos csoporthoz tartozó emberek hajlamosak új, csak arra a csoportra jellemző szóhasználat létrehozására, melynek elsődleges oka a csoporthoz való tartozás érzékeltetése, az idegenek kirekesztése.
Nyelvészeti szempontból a szakértők kétféle szlenget különböztetnek meg, a jó szlenget és a rossz szlenget. Rossz szlengnek nevezik azokat a szavakat és kifejezéseket, melyeket főként hangzása miatt használnak, jó szlengnek pedig azt, aminek valódi jelentése van. Mára már majdnem teljesen eltűnt a szleng hátrányos megkülönböztetése, hiszen lassan a nyelvészek is rájöttek, hogy a szlengnek valódi szerepe van a nyelv alakulásában, mintegy frissítő funkciót tölt be.
A szleng messze túlmutat a szó és kifejezéskészleten. Természetesen a szókincs fontos része, de emellett a beszédmód, a nyelv használata és annak formája is igen meghatározó. Tehát, szlengszótárat lehet összeállítani, használni, ettől még nem beszéljük azt a szlenget. A bázisnyelvben megtalálható szó sajátos szövegkörnyezetben való használata is szorosan kapcsolódik a szleng témaköréhez, ez egy szituációhoz kötődő nyelvhasználat, egyfajta kommunikációs kód a csoport tagjai felé.
A szlengre nagyon jellemző a kommunikációs gazdaságosság, mely leginkább a szavak rövidítésében és mozaikszavak kialakulásában nyilvánul meg. Napjainkban rohamos változások történnek ezzel kapcsolatban, mely leginkább az interneten történő azonnali üzenetváltásnak köszönhető.
A szleng szavai sokféleképpen jöhetnek létre. A rövidítésen kívül léteznek a szóvegyülések, a szótagcserék, hangbetoldás, névátvitel, valamint a leggyakoribb a szinonimás csere. Egyesek hiperszinonimitásként is szokták jellemezni a szlenget, hiszen előfordul, hogy egy fogalom megnevezésére több mint 150 megnevezés létezik.
Magyar szleng eredete
Legkorábbi szleng-emlékek a XIV. századi ragadványnevek voltak, melyek gúnyos jelzők voltak viselőjükre nézve.
A XVI. században a simándi koldusok egy külön csoportot alkottak, kik nagy része testi fogyatékossággal küzdött, titkos nyelvük alakult ki, melyet a vakok nyelveként emlegettek.
A XVIII. században az alföldön kialakult a tolvajnyelv egy vásáritolvaj-banda köreiben. Elfogásuk után a büntetőper írásos emlékeiben találhatók az általuk használt szleng szavak egy része.
Magyar szleng kutatás
Az első magyar szójegyzék, mely 177 szleng szót tartalmazott, Toronyai Károly gyűjtésében és definíciójában készült, majd 1862-ben került kiadásra. Gyűjtésének célja a tolvajnyelv megismerése, ennek révén a tolvajok elleni védekezés volt.
Az első szleng szótárat Dobos Károly írta és 1898-ban látott napvilágot „A magyar diáknyelv és szótára” címen. A szótár tartalmazza a XIX. századi diáknyelv kifejezéseit.
Ekkoriban kezdődött a szleng kutatás, bár célja nem nyelvészeti volt, sokkal inkább a bűnözők leleplezése beszédük révén. Majd később rendszeresen jelentek meg egyes hobbival kapcsolatos szleng szótárak.
Az 1960-as években főként az ifjúsági nyelvet kutatták erőteljesebben, majd a ’90-es évektől beszélhetünk a szleng kutatás fellendüléséről, mely idő óta számos szleng szótár látott napvilágot.
