Ó, ha tudnátok, hogy hányszor halljuk ezt a mondatot! Egyfelől kicsit értjük ezt a gondolkodást. Ha valaki nem angol nyelvű állásra pályázik, vagy nem akar nemzetközi iskolában tanulni, hanem a külföldi barátaival szeretne egy jó ital mellett sztorizni, akkor valamelyest érthető a címben jelzett mondat. Ám gondolkozzunk el egy kicsit. Mi is az a nyelvtan?
Maga a nyelvtan teszi lehetővé, hogy egyáltalán beszéljünk a nyelvtanról és a nyelvről – bármely nyelvről a világon! Megnevezi a szavak és szócsoportok típusait, amelyekből felépülnek a mondatok. Aztán mi, emberek, összefűzzük a mondatokat és felépítjük a mondandónkat. Tisztán, érdekesen és precízen. Akár kisgyerekként is. Amikor már tudatosan használjuk, akkor az olyan, mintha ablakot nyitnánk a világra és megtapasztalnánk annak komplexitását.
Ha nyelvtanról van szó, a legtöbb ember a helyesírási hibákra és az iskolai nyelvtan dolgozatokra gondol. Ám itt nem csak erről van szó. Hadd meséljek el egy történetet. Messzi földön történt, egy távoli országban, ám ebben a galaxisban, ahol egy meglehetősen színtelen-szagtalan kerti partin egyszer csak felsóhajtott az egyik meghívott – nem angol anyanyelvű – rokon: „I’m boring.” Egyből felvidult a vendégsereg. S hogy miért? Mert ez a mondat annyit tesz, hogy: ’Unalmas vagyok.’ Helyesen úgy szólna: ’I’m bored’ – azaz ’Unatkozom’. Egy apró szóvégi különbség, és mennyire más a jelentés! Mi ez, ha nem nyelvtan?! Van még valaki, aki azt mondja, hogy ez nem fontos?
A nyelvtan egyszerűen kikerülhetetlen – ez a gerince minden nyelvnek és elengedhetetlen a hatékony kommunikációhoz. A jó nyelvhasználat számít, fontos. Az emberek bírálják társaikat akár a helyesírásuk alapján – még akkor is, ha ez tudatalatti. Legyen szó álláskereséséről vagy ismerkedésről, a helyes vagy helytelen nyelvtan árulkodik rólunk. A jó nyelvhasználat eredményeképp egyszerűen intelligensebbnek látszunk, így nem hiábavaló befektetés csiszolni a tudásunkat!
Sources:
grammar.about.com
languages.com
